Bródy Sándor

Bródy Sándor, Eger híres szülötte – tudomásunk szerint – nem írt verset, mégis tőle idézünk, „Az egri diákok” című regényéből, amelyben több olyan költőt is említ, akiknek verseit megzenésítésre ajánlottuk „Egri hangok” című dalnokVERSenyünkben.

„Reggeli fél nyolcat ütött a ciszterciták egri székházának toronyórája. A reggeli mise már véget ért, a gimnázium pedellusa (iskolaszolga) pedig elsőt csengetett.

A diákok egyszerre ellepték a székház nagy udvarát, kis udvarát; a szellős, nagy, de homályos folyosókon, a bolthajtásos tanulótermekben alig lézengett még egy-két fiú. Egy pár hanyag diák, aki itt akarta megtanulni a leckét, egy-két kitűnő szorgalmú tanuló, ki még egyszer elismételte, amit tudott.

A többség vígan beszélgetett, szaladgált, vitatkozott a partoldalba épített, szentek szobraival ékesített udvarban, nekidűlt az akácfának, mely éppen virágzott Mária havának e gyönyörű utolsó napján, az 1846. esztendőben.

(…)

Itt-ott a nagyobb diákok (…) külön csoportot alkottak, beszélgetve csendesen, vagy némán hallgatva egy-egy társukat, aki lassan, majd hirtelen nagy hévvel olvasgatott nekik.

A Petőfi, Tompa, Arany s Vörösmarty friss versei ragadta el úgy őket, hogy a pedellus első csengetését se hallották. Ezeket olvasták a pesti postával épp most érkezett mindenféle lapokból, folyóiratokból. És míg szemük csillogott a költészet tiszta gyönyörétől: elragadtatva beszélgettek a költőkről, kik közül nem egy városukban járt, mint Petőfi, vagy a dicső emlékű egri várról írt, mint Vörösmarty örökszép hőskölteményében, melynek a címe is „Eger”.

Csak a toronyóra zavarta meg őket egy kissé. Újra ütött s jelenté, hogy már csak egy negyed hiányzik a nyolcból. És lassanként, páros sorrendben jöttek a növendékpapok, akik ide jártak iskolába.

Jöve először a világi kispapok fekete csoportja, akiket egy magas, karcsú, fiatal pap vezetett. Nem diák már nyilván, csak preceptora ezeknek.

– Ni, Tárkányi Béla! – suttogták a versolvasó ifjak tisztelettel teli.

– Ez írja azokat a szép verseket? – kérdé egy fiatal tót diák.

– Ennél volt látogatóba Petőfi is – jegyezte meg egy idősebb.

Alig hiányzott már egy pár perc a nyolcból, amikor az ifjú népség egyszerre csak hullámzani kezdett. …”