199. Kiss-Péterffy Márta: A Bükk hangjai

 

Zihál a hegy, a szél kavar,

fölénk hajol egy sziklafal.

– Elmúlik, hidd el, oly hamar, –

súgja, és tényleg, mint e dal,

halkulva zúg a fán a gally.

 

Vízcseppek szórnak szerteszét –

szitáló égi szent beszéd.

Lemos ma gondot, bajt, veszélyt,

hallgatjuk langyos, lágy neszét.

Sóhajt a csend: a Bükk, de szép!

 

Jelige: „Tarkabarka”