222. Papné Fürjes Katalin: A Bükk könnyei

 

Csobogó kis patak kövek közt kanyarog,

A búcsúzó télnek a könnye csorgadoz.

Hosszú, mély álmából a természet ébred,

Duzzadnak a rügyek, sarjad már az élet.

 

Hóvirág szirmait a Nap bontogatja,

Csodás tavaszt ígér aranyló sugara.

Mogyoróbokornak barkáin lágy szellő

Huncutkodva játszik, akár egy csengettyűn.

 

Éhes kis madárka jobb sorsára várva

Türelmetlen röpköd minden egyes ágra.

Piciny csőrét nyitja, csodás dalra fakad,

S lám csak nemsokára cimborára akad.

 

Hirtelen összeállt pelyhes kis dalnokok

Titeket köszöntnek ó bükki vándorok!

Tinéktek nyílik itt minden egyes virág,

Tán a Nap is néktek szórja a sugarát.

 

A fáknak rügyei tinéktek bomlanak,

Patak csobogása lágy zenét néktek ad.

Mélyen zárd e látványt szíved oltalmába,

Féltve őrizd, míg vagy bárhol e világba!

 

Jelige: Borzaskata