142. Fleiszig Ágnes: Bükkben járva

 

A Bükkben járva lėlegzeted eláll,

Ahogy magával ragad e mesés táj.

Érintetlen buja szépsége, 

Gyönyörű ősi megléte.

A szíved minden apró zugát,

Tomboló erővel járja át.

Érzed, hogy lelked felderül, 

Ės boldog táncra penderül.

A lankái édesen hívogatnak, 

Völgyei lágyan elringatnak.

A gerincen erősen fúj, visít a szél,

De ez az igazi szenvedély.

Feljutni, megmászni, legyőzni, 

A szépséget önmagát megélni.

Mert ami odafönt Téged vár, 

A legtisztább fényű napsugár.

 

Jelige: Csillagszem