192. Kiss Marica: A bükki tájon

 

Itt a bükki erdő mélyén,

Sétálok csendben a közepén.

Rosszkedv szomorúság,

Ez az őszinte igazság.

 

Nézem a messzi távolban,

Egy fahajló ágán,

Üldögél egy fakopáncs,

Megrázva a farkát csapkodván.

 

Amottan a másik ágon,

Egy billegető keresget minden áron.

Tekintetünk összeforr,

De ez csupán egy pillanat volt.

 

A bükki szép tájon a madarak honában,

Énekel egy rigó egyedül magában.

Látom és hallom, hogy víg dalra kél,

Talán nekem énekel? Ez nagyon szép!

 

Kedvem máris repked,

Ez jót tett a lelkemnek.

A bükki szép tájon a madarak honában,

Könnyű szívvel én is dalra kelek, mert már nem bánom.

 

 

Jelige: A bükki madarak