A Lázbérci tó

124.

A Lázbérci tó

 

Ülök egy kövön, a bérc tetején,

valami csillan a tó fenekén.

Víz színe ragyog, olyan a bája,

mintha ég csillaga hullna rája.

 

Ám ekkor egy hal ugrik ki éppen,

törzse felragyog egy fehér fényben.

S az a pillanat, mint a mesében

Szikra gyúl mindkét barna szemében.

 

Forogva táncol a tó vizében,

kacaja szál egy varázsigében.

S hol hal úszott, most tündér libben át,

s csokorba köti a nap sugarát.

 

Átnyújtja, és a tündér elillan.

Nem látom többé csak álmaimban.

A varázs elszáll, de tovább várok,

S a Lázbérci tó, ahova vágyok.

 

Jelige:Kapu nyitogató