153. Doedens Miriam: A mészégetők dala

 

Dalolj, dalolj, öreg cimbora,

Sötét köröttünk az éjszaka,

Lúdvérc jár körül ilyenkor,

Felnyög a fa és földig hajol…

Dalolj,

Dalolj, cimbora!

 

Fehéren izzik előttünk a máglya,

Jelzőtűz pislog az éjszakába,

Bátyánk a kő, az ég, a tűz,

Gonosz lúdvércet messze űz

Dalunk.

Dalolj, cimbora!

 

Nővérünk, a víz csobog a mélyben,

A bükki barlangok rejtekében,

Néma viharok, hullámok, örvények,

Óidőkből való harcos vízilények

Anyja ő.

Dalolj, cimbora!

 

Dalolj, dalolj, öreg cimbora,

A kő mésszé válik, füstté a fa,

Rég elmúlt századokból ittragadtunk,

Fájón száll, éjszaka száll a dalunk.

Dalolj,

Öreg cimbora!

 

 

Jelige: Tóbile Nimmó