153. Doedens Miriam: A mészégetők dala
Dalolj, dalolj, öreg cimbora,
Sötét köröttünk az éjszaka,
Lúdvérc jár körül ilyenkor,
Felnyög a fa és földig hajol…
Dalolj,
Dalolj, cimbora!
Fehéren izzik előttünk a máglya,
Jelzőtűz pislog az éjszakába,
Bátyánk a kő, az ég, a tűz,
Gonosz lúdvércet messze űz
Dalunk.
Dalolj, cimbora!
Nővérünk, a víz csobog a mélyben,
A bükki barlangok rejtekében,
Néma viharok, hullámok, örvények,
Óidőkből való harcos vízilények
Anyja ő.
Dalolj, cimbora!
Dalolj, dalolj, öreg cimbora,
A kő mésszé válik, füstté a fa,
Rég elmúlt századokból ittragadtunk,
Fájón száll, éjszaka száll a dalunk.
Dalolj,
Öreg cimbora!
Jelige: Tóbile Nimmó