134. Tóbiás Zsuzsanna: A tűzliliom

 

A Bükk szavára vágytam, tanácsokért jöttem.

Tapasztalt, öreg létére választ adjon nekem:

Miként tudnék másoknak megfelelni?

Hogyan fog mindenki szeretni?

Mikor fogok végre jó otthonra lelni?

 

Egy Tűzliliom rám nevetett,

S így szólt csendesen:

Mit pityeregsz kedvesem,

Rólam sokan azt sem tudják, hogy létezem,

Mégis megszépítem a környezetem.

 

Oda ugrott egy gyepi béka,

S már ment is volna tovább,

De egy pillanatra megállt s hozzám kiált:

Tőlem sikítva menekül, néhány ember ki meglát,

De ez a kis virág mindennap örül, hogy engem lát.

 

A pisztráng is csak nézett,

S nem értette a bánatom.

Én az egész életemet élem

Kavicsos, görgeteges talajon,

De nem panaszkodom, hisz ez az otthonom.

 

Sem a virág, sem a béka, sőt még a pisztráng sem búslakodik.

Csak élnek vígan, boldogok mindennapjaik.

Azt adta a Bükk válaszul nekem,

Hogy nézzem saját s ne mások szemével csodás életem,

Nem kell senkinek, csak magamnak megfelelnem!

 

 

                            Jelige: Érintések