13. Dobonyi Jenő: A zöld gyönyör otthona

A hegységek közé érve, mintha hazatérnék már,
E csodás természet, zöld ruhájában vár,
A magasból tekintek, a gyönyörű völgyre,
Előttem fekszik, Magyarország gyöngye.

 

Fülemnek muzsikál a zubogó patak,
S bokrokban játszanak , az őshonos vadak,
Rejtélyekkel várnak, a tágas barlangok,
Sorban állnak értem, jobbnál jobb kalandok.

 

Kisvonaton utazva, felnéztem az égre,
Kerecsensólyom vadászott egérre,
A fák alatt, szarvasok pihentek,
A nagy forróságtól nagyokat lihegtek.

 

Estefelé lepihenve, Dédesvár házába,
Néhány szál téltemetőt tettem a vázába,
Büszkén feküdtem, s e szavak hagyták el a szám:
Köszönöm Istenem, hogy ez az én hazám!

 
Jelige: Noname