140. Pékó László Zsolt: A zsombolymanó dala

 

Szélnek feszülök, erdőt kerülök,

minden fának tudom a nevét.

Réten repülök, érben merülök,

bábakalácsnak iszom a levét.

 

Harmatcseppből éjjel a takaróm,

nappal a bangó suta kalapom,

kosboron ázom langyos esőben,

nyoszolyám ott vetem, ahol akarom.

 

Bárányfelhő-nyáj a barátom,

gébicsdalból szabom a ruhám,

Hold mosolyából, gőte hajából

ültetek álmot a hegyek ormán.

 

Intek a gímek vad seregének,

dolomitkunyhóm nem leli senki.  

Lettem a bükkösök gyermekének,

soha nem akarnék ember lenni!

 

 

Jelige: Kópé