Szélnek feszülök, erdőt kerülök,
minden fának tudom a nevét.
Réten repülök, érben merülök,
bábakalácsnak iszom a levét.
Harmatcseppből éjjel a takaróm,
nappal a bangó suta kalapom,
kosboron ázom langyos esőben,
nyoszolyám ott vetem, ahol akarom.
Bárányfelhő-nyáj a barátom,
gébicsdalból szabom a ruhám,
Hold mosolyából, gőte hajából
ültetek álmot a hegyek ormán.
Intek a gímek vad seregének,
dolomitkunyhóm nem leli senki.
Lettem a bükkösök gyermekének,
soha nem akarnék ember lenni!
Jelige: Kópé
