A fa tanítása

26.

A Fa tanítása / meditáció /

 

Az erdőben
a fák tanítanak.
Hatalmas élőlények,
akik némaságukban szólnak
felém. Egyszer egyikük megszólított.
– Ki vagy? Érdeklődtem.

Isten gyermeke vagyok.
Mondta, hirdette
vastag törzse és a szél,
amint mozgatta ágait.
 – Vajon mi az, ami boldoggá
tesz Téged?
Kérdeztem naivan és
megérintettemSzorongtam,
megsértem rendezetlen
gondolataimmal Őt. 

 

 

 

 

 

 

 

 

– Vagyok, önmagamban teljes,               Kapcsolatban a széllel,
gyökereimmel a Létezésel,
a földdel és a léggel,
a nedvek keringésében összekötve
a Mindenséggel. – Vagyok, azon az egy szent helyen,
neked látszólag mozdulatlan,
ami nekem itt a Földön adatott.
És ekkor elgondolkodott:
– de boldog nem vagyok.
 

Van, hogy elhervadok és
van, hogy üde új, zöld
leveleket hozok:

 

Szép szomorúságú, önmagának igaz
élő lény vagyok, egyik szent királya
ennek az erdőszélnek

 

 

Válaszát magamban
hallgatva eljöttem és talán el is köszöntem tőle,
emberköltött imát
akkor, ott
hangosan énekelve.

 

Jelige: Beszélő fa