Álmodtam egy gyönyörűt

117.

Álmodtam egy gyönyörűt

 

Álmodtam egy gyönyörűt.

Fák voltak köröttem mindenütt.

Cseres-, gyertyános-tölgyesek,

Épp az ősidőkről meséltek.

 

Emberek éltek ott barlangokban,

Lovak legeltek, kinn a szabadban.

A nagyvárosi zaj teljesen eltörpült.

A világ magával egy pillanatra kibékült.

 

„A Bükk csavargó útjain” kóboróltam.

Hiúzként ifjú muflonra vadásztam.

A fennsíkon versenyeztem a széllel,

Felfrissültem a Fátyol-vízeséssel.

 

A sárga ibolyából csokrot szedtem.

Díszítésnek papucskosbort tettem.

A plázákat teljesen elfeledtem.

De reggel lett és felébredtem.

 

Egyszer még ezt a helyet megkeresem.

Körbe nézek a legmagasabb hegyen.

Látni akarom a meredező szirtjeit,

Ahogy a lapos föld fölé emelkedik.

 

Budapest, 2017. április 20-n.

Jelige: Jágermajor