Álmodtam egy gyönyörűt
117.
Álmodtam egy gyönyörűt
Álmodtam egy gyönyörűt.
Fák voltak köröttem mindenütt.
Cseres-, gyertyános-tölgyesek,
Épp az ősidőkről meséltek.
Emberek éltek ott barlangokban,
Lovak legeltek, kinn a szabadban.
A nagyvárosi zaj teljesen eltörpült.
A világ magával egy pillanatra kibékült.
„A Bükk csavargó útjain” kóboróltam.
Hiúzként ifjú muflonra vadásztam.
A fennsíkon versenyeztem a széllel,
Felfrissültem a Fátyol-vízeséssel.
A sárga ibolyából csokrot szedtem.
Díszítésnek papucskosbort tettem.
A plázákat teljesen elfeledtem.
De reggel lett és felébredtem.
Egyszer még ezt a helyet megkeresem.
Körbe nézek a legmagasabb hegyen.
Látni akarom a meredező szirtjeit,
Ahogy a lapos föld fölé emelkedik.
Budapest, 2017. április 20-n.
Jelige: Jágermajor