Apor Elemér | Épül a város

(Rimaszombat, 1907 – Eger, 2000 )

 

Épül a város

roppant vállaikat

magasba emelve

büszkén megállnak a házak

Új törvény kőtáblái ezek

ahogy felmagasodnak a tájban

Olvasni fölfele kell

s kell is olvasni vidáman.

Rajtuk írva vagyon

acél és cement

a megkötött beton

kemény szövege,

szándék és tett kemény szövege:

Így kell dolgozni a népnek

mely új házat és új hazát akar

Nincs már vaksi kis ablak

esti sötétbe hunyorgó

nincs már szürke penész,

salétrom mérgező foltja,

átok, szidalom mérge beszédben.

Széles nyílások tüdején

árad a friss levegő,

fürdik a napban az emberi szó is.

 

S ha ki fölmegy fokára

tíz, húsz emeletnek

mind övé, amit onnan lát

nézhet távoli táblát

búzáját borzolja a szél

dombon a szőlleje érik

tárnáiban gép dübörög.

Nézheti fürge gyermekeit

játszanak sárga homokban,

nézheti élete párját

szelíden duzzadozik

kisdeddel szive alatt

 

Így érdemes élni

nem tompa igában

de tettben, tiszta igében

így kél magasabbra a homlok

melegebb üteműre a szív

 

Új élet bizony ez

új törvény született:

mindenki mindenkiért

s hallja, ki hallani tudja:

e törvényt tartani kell

mert míg tartja a nép,

a város meg nem inoghat.

 

Igézés

Dajkáld völgy eme várost

dombok öleljétek

süsd nap, hold te vigyázd

pattogó csillagok koszorúja

szikrázzon árnya fölött.

Legyen boldogság, béke hazája

örökké.