Apor Elemér | Épül a város
(Rimaszombat, 1907 – Eger, 2000 )
Épül a város
roppant vállaikat
magasba emelve
büszkén megállnak a házak
Új törvény kőtáblái ezek
ahogy felmagasodnak a tájban
Olvasni fölfele kell
s kell is olvasni vidáman.
Rajtuk írva vagyon
acél és cement
a megkötött beton
kemény szövege,
szándék és tett kemény szövege:
Így kell dolgozni a népnek
mely új házat és új hazát akar
Nincs már vaksi kis ablak
esti sötétbe hunyorgó
nincs már szürke penész,
salétrom mérgező foltja,
átok, szidalom mérge beszédben.
Széles nyílások tüdején
árad a friss levegő,
fürdik a napban az emberi szó is.
S ha ki fölmegy fokára
tíz, húsz emeletnek
mind övé, amit onnan lát
nézhet távoli táblát
búzáját borzolja a szél
dombon a szőlleje érik
tárnáiban gép dübörög.
Nézheti fürge gyermekeit
játszanak sárga homokban,
nézheti élete párját
szelíden duzzadozik
kisdeddel szive alatt
Így érdemes élni
nem tompa igában
de tettben, tiszta igében
így kél magasabbra a homlok
melegebb üteműre a szív
Új élet bizony ez
új törvény született:
mindenki mindenkiért
s hallja, ki hallani tudja:
e törvényt tartani kell
mert míg tartja a nép,
a város meg nem inoghat.
Igézés
Dajkáld völgy eme várost
dombok öleljétek
süsd nap, hold te vigyázd
pattogó csillagok koszorúja
szikrázzon árnya fölött.
Legyen boldogság, béke hazája
örökké.