Balassi Bálint | Egy katonaének

Vitézek, mi lehet

Ez széles föld felett

Szebb dolog az végeknél?

Holott kikeletkor

Az sok szép madár szól,

Kivel ember ugyan él;

Mező jó illatot,

Az ég szép harmatot

Ád, ki kedves mindennél.

 

Ellenség hírére

Vitézeknek szíve

Gyakorta ott felbuzdul;

Sőt azon kívül is,

Csak jó kedvébűl is

Vitéz próbálni indul,

Holott sebesedik,

Öl, fog, vitézkedik,

Homlokán vér lecsordul.

 

Veres zászlók alatt

Lobogós kopiát

Vitézek ott viselik,

Roppant sereg előtt

Távol az sík mezőt

Széllyel nyargalják, nézik;

Az párduckápákkal,

Fényes sisakokkal,

Forgókkal szép mindenik.

 

Jó szerecsen lovak

Alattok ugrálnak,

Hogyha trombita riadt,

Köztök ki strázsát áll,

Ki lováról leszáll,

Nyugszik reggel, hol virradt,

Midőn éjten-éjjel

Csataviseléssel

Mindenik lankadt s fáradt.

 

Az jó hírért, névért

S az szép tisztességért

Ők mindent hátra hadnak,

Emberségről példát,

Vitézségről formát

Mindeneknek ők adnak,

Midőn, mint jó rárók,

Mezőn széllyel járók,

Vagdalkoznak, futtatnak.

 

Ellenséget látván

Örömmel kiáltván,

Ők kopiákot törnek;

S ha súlyosan vagyon

Az dolog harcokon,

Szólítatlan megtérnek,

Sok vérben fertezvén

Arcul reá térvén

Űzőt sokszor megvernek.

 

Az nagy széles mező,

Az szép liget, erdő

Sétáló palotájok,

Az utaknak lese,

Kemény harcok helye

Tanuló oskolájok,

Csatán való éhség,

Szomjúság, nagy hévség

S fáradtság múlatságok.

 

Az éles szablyákban

Örvendeznek méltán,

Mert ők fejeket szednk,

Viadalhelyeken

Véresen, sebesen,

Halva sokan feküsznek,

Sok vad s madár gyomra

Gyakran koporsója

Vitézül holt testeknek.

 

Óh, végbelieknek,

Ifjú vitézeknek

Dicséretes serege!

Kiknek ez világon

Szerteszerént vagyon

Mindeneknél jó neve,

Mint sok fát gyümölccsel,

Sok jó szerencsékkel

Áldjon Isten mezőkbe!

(1589)

Feltöltve: | Utolsó frissítés: | Kategória: Dalnokverseny