Ma délután az Ősz a szemembe nevetett,
Felhőtlen volt az ég az öreg Bükk felett …
-Hát odalett a nyár ! –vihorászta felém ,
S gúnyos tüzek gyúltak hunyorgó,vén szemén.
-Ne bomolj ,Öregem,hisz tombol még a nyár! –
Mondtam neki hetykén – Rám még csóközön vár!
Virág nyílik szerte , hol utaim vezetnek,
És a hölgyek is még önzetlen szeretnek …
Az égig fellobog szilaj legény-kedvem,
S alig néhány hete múltam csak el ötven…
A sárguló lomb között felkacagott az Ősz:
-Húsz éves korodban volt kedved ilyen bősz !
Hát csak kakaskodj, te deresedő jampec,
Majd küldöm a Telet , s akkor neked kampec !
-Vén bolond … – mondtam én , vállamat felrántva,
S leültem füstölni egy reves fatuskóra ,
Arcátlanul fújtam szemébe a füstöt,
S feléje dobtam egy kis száraz rögöt,
Ö meg elcsoszogott , s heherészett közben ,
Gubancos , ősz haja lobogott a szélben…
Jelige: Öregcserkész
