Berei Farkas András | Eger várossa mostani állapotja leírása

(Hódmezővásárhely, 1777 – Hódmezővásárhely, 1832)

 

Ez az egész világ tele van Tamással,

Az emberek szája szörnyű káromlással,

Az emberi szívek rút részrehajlással,

Azért ostorozza Isten sok csapással.

 

Elfajult a világ, meg kell azt vallani,

Istenhez nem akar semmikép hajlani,

Pálokat sem lehet ollyakat hallani,

Kik Szent Pál törvényét kívánnák tartani.

 

Az emberek mivel csak a gonoszságot

Isszák mint a vizet a rút álnokságot,

Emiatt szenvedünk ily nagy drágaságot,

Látunk sok szükséget, katona világot.

 

Azért kezdett Isten tőlünk elfordulni,

Hogy ennyi csapásán se tudánk tanulni.

El kell így már kórni! egészen pusztulni,

Kóldús tarisznyára vagy szinte szorulni.

 

Ártalmas essőket ránk azért bocsátott,

A bűnnek szívünkben hogy nem vetünk gátot.

Csak még el nem vesztett, mint első világot.

Lehet, hogy közöttünk tán Lótokat látott?

 

Pusztító hernyókat földünkre eresztett,

Ez is szaporítja rajtunk a keresztet,

Ez mind fát, plántát megkopasztott, mellyesztett,

Három árvizekbe már be is feresztett.

 

Egert s a több szomszéd falukat felvette,

Kőfalát s házait tőbül elseprette.

Haragos menkövét az ég rálövette,

Az Isten ágyúját hogy kiszegeztette.

 

Eger! hát javaslom, tekints az egekre!

Ott fent ama sűrű terhes fellegekre,

Kérlek és intelek a nagy Istenekre,

Hogy ne gyújts több tüzet az égi tüzekre.

 

Ekként megtéríti Isten sok károdat!

Megtölti búzával kiürült kasodat,

Úgy megszaporítja szüretkor mustodat,

Színborral töltöd meg kádadat, hordódat.

 

Ember vagy! tudd meg azt, mivel kevélykedel?

Amid nincsen, sokszor azzal is kérkedel,

A jóban nem újulsz, rosszban nevekedel,

A bűnért e világ szinte már süllyed el.

 

A rosszabb idők is még elő nem állnak,

Krisztus hajójából melyet szelek hánynak,

A gyenge Tamások majd mind kiugrálnak,

De nagy hitű Pálok czédrusfává válnak.

 

Amely ember háza fövenyen épüle,

Széltől, az árvíztől hamar öszvedüle,

De amelyik erős kősziklán készüle,

Nagy veszedelmeket is az elkerüle.

 

Irtsatok ki tehát minden Tamásokat

Egerből: Jézustól elállt pártosokat,

Mivel az Úr lelke gyűlöli azokat,

Plántáljatok az hely’t megannyi Pálokat.

 

(1808 körül)