Bogács

226.

Bogács

 

A síkság és a hegy

egymásba szaladtak,

s lették vén szüléi

szelíd domboldalnak,

már jóval korábban,

mint most füled hallja:

Árpádnak korában

született Bükkalja

fénylő ékszereként

egy szép falu: Bogács,

mikor megfogant az

égbe szálló fohász:

„Legyen ez a vidék

Magyarhonnak gyöngye,

s ihassa a borát

az erős, a gyönge!”

 

Vitis viniferánk

vérré vélik benned,

jómagam is látom,

hány életet ment meg,

mint ahogy a fürdőnk

gazdagot, pórt, szentet.

 

Hisz oltári szerencse:

feltárta egy okos

ember a hővizet,

amely hetven fokos,

miben ha áztatod

naptól bágyadt tested,

az ördögöt ezentúl

falra sose fested.

Sőt: tőled tudják meg

majd ezentúl mások:

fedezzék fel, s áldják

a Hór-menti Bogácsot!

 

Jelige: Ó, mennyi szép van