226. Némethi Lajos: Bogács
A síkság és a hegy
egymásba szaladtak,
s lették vén szüléi
szelíd domboldalnak,
már jóval korábban,
mint most füled hallja:
Árpádnak korában
született Bükkalja
fénylő ékszereként
egy szép falu: Bogács,
mikor megfogant az
égbe szálló fohász:
„Legyen ez a vidék
Magyarhonnak gyöngye,
s ihassa a borát
az erős, a gyönge!”
Vitis viniferánk
vérré vélik benned,
jómagam is látom,
hány életet ment meg,
mint ahogy a fürdőnk
gazdagot, pórt, szentet.
Hisz oltári szerencse:
feltárta egy okos
ember a hővizet,
amely hetven fokos,
miben ha áztatod
naptól bágyadt tested,
az ördögöt ezentúl
falra sose fested.
Sőt: tőled tudják meg
majd ezentúl mások:
fedezzék fel, s áldják
a Hór-menti Bogácsot!
Jelige: Ó, mennyi szép van