116. Herperger Anita: Bóklász a Bükkben

Boldog bóklász baktat, Tar-kő csúcsra kaptat.

Homlokán csillogón gyöngyözik a víz,

hamar felér, abban bíz’. 

Szellő lebben Tar-kő csúcsán, megpihen a hegyen,

Nap sugara simogatja, finoman, szelíden.

 

Lábat lógat a boldog bóklász,

a vidám szél a hajába kap,

óriásra nő, nagyot ugrik,

zöld buckákon átickázik.

 

Öreg Tar-kő szemüvegén keresztül a bóklász a Bükk hölgy arcát mindig másképp látja,

folyton változik az örök körforgásban járva.

A tavasz fiatal lány ébredő varázsát hozza,

világoszöld levélszoknyáját lila-fehér-sárga virágdísz fodrozza.

Kiteljesedő gyönyörű nővé érleli a nyár,

a bóklász lágy domborulatait simogatva jár.

Varázslatos, meleg színekben pompázó középkorú hölgyet hoz az ősz,

aranysárga levélblúzán ékszer a barnaszemű őz.

Gyönyörű, ezüst-fehérbe burkolózó, szelíd nagymamát ad a tél,

aki meleg dunnával takar be minden bóklász unokát, aki hozzá hazatér.

 

Jelige: Libbancs