219. Szövördi Zsuzsanna: Bükk hegység te vad, szilaj fenséges táj

 

Nekem te vagy a leghűbb barát

Mikor a kedvesem először ölelt át

Mikor a bánat megtalált

Mint illatos rózsaszín bibircsvirág

Te ott voltál.

Nekem trillázott énekes madarad

Sólymod a vándor mutatta az utat

Miért nem szárnyalhatnék ott fenn a magosban?

S a földön maradtam keresve hasztalan

Elveszett szavaim,

Elveszett önmagam.

Bejártam falvaid ismerem az utad

Ez itt egy hűs forrás ez itt egy kis patak

Itt vaddisznó járt ott őz haladt

Csavargó útjaid az életem maga.

 

Jelige: Cseppem