97. Szántai Sándor: Bükkben

 

Nagy fák alatt hallgatom – zúg a víz

Kristálytiszta és útja messze visz

Kis ágat dobok rá, ár messze vidd

S mondd el a hegyben egy ember álmodik.

 

Kakukk szól azt is hallgatom, mily jó

Az éveket számolom: a titkot

És felejtek ármányt és sok sebet

Gyógyítnak és szeretnek a hegyek.

 

Tisztásra érek fel, zöld a pázsit

Fáradt testem pihenésre vágyik

S hanyatt fekve rajt jót heverek

És bámulom, bámulom a kék eget.

 

De föl-föl, csalogat, hív a Bálvány

Hogy róla oly messzire ellátván

Gyönyörködve nagy szótlanul álljak

Szívembe zárva az egész tájat.

 

Szilvásvárad, 1945.

 

Jelige: Gödöllő