Nagy fák alatt hallgatom – zúg a víz
Kristálytiszta és útja messze visz
Kis ágat dobok rá, ár messze vidd
S mondd el a hegyben egy ember álmodik.
Kakukk szól azt is hallgatom, mily jó
Az éveket számolom: a titkot
És felejtek ármányt és sok sebet
Gyógyítnak és szeretnek a hegyek.
Tisztásra érek fel, zöld a pázsit
Fáradt testem pihenésre vágyik
S hanyatt fekve rajt jót heverek
És bámulom, bámulom a kék eget.
De föl-föl, csalogat, hív a Bálvány
Hogy róla oly messzire ellátván
Gyönyörködve nagy szótlanul álljak
Szívembe zárva az egész tájat.
Szilvásvárad, 1945.
Jelige: Gödöllő
