Bükkben-fában

118.

Bükkben-fában

 

Cseres-tölgyes alatt járva

elveszett a búbánatom.

 

Aki erdőt, fát megrongál,

arra örökségül hagyom.

 

Gyertyános-tölgyesek alján

kivirágzott jókedvemet

 

oda semmiért nem adnám,

csak emlékül a perceket.

 

Kétszáz éves bükkfák között

visz az utam sorsom felé.

 

Telepített fenyők ágyán

lelkem nyugalmát meglelé.

 

Őserdőben őserőből,

Bükkben fából hiány nincsen.

 

Enyém, tiéd, mindenkié.

Osztozunk ezernyi kincsen.

 

 

Jelige: Hargita