Megyek a Szinva partján,
a Palota Szálló mögött,
s nézem a mészkősziklát
a rohanó patak fölött.
Csodálatos a szikla!
Ez itt a legszebb sziklakert.
Itt áll egy karcsú nyírfa.
s alatta mohagyep hevert.
Benne egy harangvirág
egy pajzsikának harangozik.
Sziklarésben borókaág
mélyre csüggve kapaszkodik.
Amott vén bükkök állnak,
kopott kérgük palaszürke.
A tóra kacsák szállnak,
s összetörik a tó tükre.
A parton egy horgász vár
gyors kapásra fürge halat.
Negyvenezer éve még
itt csak egy kis patak szaladt.
Ki tudja minden titkát
anyagnak, térnek, időnek?
Ki tudja, hogy a nyírfák
kopasz sziklán hogyan nőnek?
Ki tudja, meddig élek még?
S hová megyek, ha meghalok?
Felettem még kék az ég,
de hetvenhét éves vagyok…
Lillafüred, 2004. augusztus 1.
Jelige: Lillafüredi faragott favirágok
