111. Mészáros Szilvia: Bükki barangolósdi

 

Hátizsáknyi életünkkel betoppanunk e honba,

álomvilág hálóját a táj szemünk elé fonja,

páratlan a látvány és igazi a zöld,

ősi élet nyomait rejti magában a föld.

Kitaposott ösvényen elszántan haladunk,

merünk-e letérni róla vagy gyávák maradunk,

toronymagasból rácsodálkozunk a világra,

szélpostának átadjuk titkainkat kiáltva.

Előttünk sötét fellegként sziklák kanyarognak,

csúcsra vezető út végén félelmeink elvonulnak,

testünkben olvadozik friss levegő íze,

szánkban csobban hűs patakok vize.

Madarak énekére fény járja a táncot,

ledobunk magunkról láthatatlan láncot,

csavargóként bolyongunk a Bükk vidéken,

és otthonra lelünk kulcsos házunk tövében.

 

Jelige: Bükkfa