Bükki csend

143.

Bükki csend  

      

Estébe hajló pihentető délutánon

felfelé vitt pillantásom

kedvtelve időz a látottakon.

 

Nálunk már a fenyves mögé bújt a Nap,

de a lágymeleg sugarak még sokáig

simogatják a szemközti  dombokat.

 

Fiatal fecskék töltik meg fejem felett

az augusztusi felhőtlen faluszéli eget.

Tucatjával repkednek, cikáznak.

Kedves a szemnek, játszanak.

 

Több fészekalja szeli együtt a teret,

le, s föl verdesnek a kicsi szárnyak,

ki tudja magasabbra, ki tudja hosszabbra.

Jeladásra egyszerre ürül az ég.

 

Megpihennek, majd újra repkednek.

Vadméhek dongnak ki-, s be

az eresz alá suttyomban rakott kasba.

Szorgalmasan gyűjtögetnek, itt áttelelhetnek.

 

Magasan fönt folyosóján gépmadár húz el.

Halkra lágyult robaja nem töri meg

a bükki csendet, nem zavarja

a nyugodni készülő lentieket.

 

Sok-sok körüket megtéve a fecskék

elpihentek, elhallgatott a mátyásmadár.

Hazatalált az utolsó méhecske is,

virágporral jól megrakodva.

 

Sötétbe hajló tiszta augusztusi égen

a gép hosszasan húzott füstje

nem takarja még a távoli csillagok

hamarosan ragyogva érkező fényét.

                                          

 

Jelige: KIOS