233. Bodri Melissza: Bükki eszmélet
Bokrok és fák között ballag az éj,
Virrad a völgy, vele ébred a mély.
Pattan a napnak a szembogara,
Ömlik a Bükkre a fénysugara.
Erdei csendbe madárka kiált,
Indul a túra pisztrángoson át.
Megcsap a ködben a permet, a hab,
Így köszön nékem a Szikra-patak.
Harsogó zöld Gloriette-n a fű,
Felleget lesni csak itt gyönyörű.
Kondul a barlang, ott úr a sötét,
Nem leli emberek ősi tüzét.
Csörtet a vad, zaja messzire száll,
Hallgat az ember, a túra megáll.
Nézem a tájat, az út kanyarog,
Szívem is érzi: én itt maradok.
Bokrok és fák között ballag az éj,
Nyugszik a völgy, vele halkul a mély.
Kúszik az égen a Hold sugara,
Híd a sötétben a fényfolyama.
Jelige: Citromfű