233. Bodri Melissza: Bükki eszmélet

 

Bokrok és fák között ballag az éj,

Virrad a völgy, vele ébred a mély.

Pattan a napnak a szembogara,

Ömlik a Bükkre a fénysugara.

 

Erdei csendbe madárka kiált,

Indul a túra pisztrángoson át.

Megcsap a ködben a permet, a hab,

Így köszön nékem a Szikra-patak.

 

Harsogó zöld Gloriette-n a fű,

Felleget lesni csak itt gyönyörű.

Kondul a barlang, ott úr a sötét,

Nem leli emberek ősi tüzét.

 

Csörtet a vad, zaja messzire száll,

Hallgat az ember, a túra megáll.

Nézem a tájat, az út kanyarog,

Szívem is érzi: én itt maradok.

 

Bokrok és fák között ballag az éj,

Nyugszik a völgy, vele halkul a mély.

Kúszik az égen a Hold sugara,

Híd a sötétben a fényfolyama.

 

Jelige: Citromfű