Bükki menedékhely

29.

Bükki menedékhely

 
Bükk oázis,
mesés dús sziget,
törvény keze nem ér ide,
szűk ösvénye
hívón integet
s ki jön, zöld örvény nyeli le.

 

Gyógyító kő
Bükkszentkereszten,
jer beteg vándor pária,
áldott fia
megváltó Isten,
itt pihent meg Szűz Mária.

 

Az éjszaka
itt egy más világ,
varázslattal teli az éj,
csodaszarvas
a fatörzs, az ág –
csupa talány, titok, rejtély…

 

Molnárlelkek,
bujdosó betyár,
bolyongva megváltásra vár,
kaptárköved
ős kelta oltár,
megvéd ha jő török s tatár.

 

Ördögtorony
vagy Nagybábaszék,
Királyszéke és Kőasszony,
nem hagyhat el
a jó reménység,
ki fél, Szomolyán virrasszon!

 

Pata dobban
Szilvásváradon,
a lipicai táncoló hölgy,
szilaj lélek
vágtass szabadon,
mennyország e Szalajka-völgy.

 

A boldogság,
mint hűs vízesés
öntözze szép szerelmetek
s függőkertként
ringassák mesés
sose múló mézeshetek.

 

Regél a szél,
a lomb, az illat,
csak arra vár, hogy útra kelj,
hozzád beszél,
álomba ringat
az avaron kúszó zörej.

 

 

Jelige: Magyar Kelta