Bükki nóta

246.

Bükki nóta

 

Mikkamakka,

Tölgy és bükkfa,

Bükk a makkra,

Tarkabarka,

Szivárványszín,

Rozsdabarna,

Sárga színbe öltözött,

Fák törzsébe költözött,

Záporeső öntözött,

Hajladozó fák között.

 

Szél suhan a völgy ölén,

Tisztás csendes rejtekén,

Reccsen-roppan nyírfaág,

Lágyan megtört fénysugár.

 

Mikkamakka,

Tölgy és bükkfa,

Bükk a makkra,

Tarkabarka,

Szivárványszín,

Rozsdabarna,

Sárga színbe öltözött,

Szellő jár a fák között.

 

Dombtető és lankás lejtő,

Ezer titkot rejtő erdő,

Mohaágy és lombkorona,

Kesze-kusza ágak boga.

 

Mikkamakka,

Tölgy és bükkfa,

Bükk a makkra,

Levélsátor madarakra.

Tarkabarka,

Szivárványszín,

Rozsdabarna,

Sárga színbe öltözött,

Szellő járta út fölött.

 

Hol itt, hol ott,

Itt és amott,

Zord telünk mély nyomot hagyott,

Sóhajtott a táj egy nagyot.

 

 

Mikkamakka,

Tölgy és bükkfa,

Bükk a makkra,

Hóra, fagyra,

Jégvirágra,

Hófehérbe, ezüstszínbe,

Átlátszóba öltözött,

Álom járta fák között.

 

Tikkadt tóban tavirózsa,

Szomjas tájban zengő nóta,

Liliom és csipkerózsa,

Nyárba szökő gyerekhad,

Patak partján pici pad.

 

Ráül csendben

Mikkamakka,

Tölgy és bükkfa,

Tölgyre, makkra,

Sápadt fényű alkonyatra,

Szárba szökő pirkadatra,

Tegnapra és holnapokra,

Tarkabarka pillanatra,

Tovatűnő évszakokra:

Rügyfakasztó gondolatra,

Perzselő, vad napsugárra,

Őszi tájban lombhullásra,

Dermedt tájban hóra, fagyra,

Száz ruhát és fényt hozott,

Őrizzük, mit ránk hagyott.

 

Jelige: M-A. Hope