60. Slézia Gabriella: Bükki sorsszilánkok

 

Kanyargós ösvényeken járva

Hegyekre, völgyekre vágyva

Zsebemben bükki térképek

Fejemben töredék emlékek

 

A múltból kilép kisfiú apám

Lehet hat, hétéves talán

Minden nap Sirokról Szólátra

Mendegél az iskolába

 

Az a gyermekkori tanya

Nyugodni később sem hagyja

Húsz esztendeig perelte

Végül mégis elvesztette

 

Magam is innen eredtem

S bárha nem itt cseperedtem

Ha számat elhagyja szó

Benne mély a magánhangzó

 

Kihallatszik a „palóc a”

Tájszó ízes fordulata

Szólátról eredő szólás

Nem véletlen, ez a forrás

 

Őseim nyomán toporgok

Ha a Vár körül bolyongok

Gyermek fejjel azt gondoltam

 

Ott harcoltam a seregben

Férfiruhában, nyeregben

Csudára ültem a lovat

Forgattam vitéz kardomat

 

Hív az erdő, léptem roppan

Tölgyes felé kanyarodtam

Távolban vaddisznó makkol

Levegőbe felszimatol

 

Ember szagot megszokta már

Köztük, s köztünk nincsen határ

A kertekbe be-be törnek

Kukoricát csemegéznek

 

Él itt együtt ember, állat

élőhelye száz madárnak

virágok  nyílnak a réten

élhető  vidék ez, érzem

 

Más a Heves, más a Borsod

Más benne életed, sorsod

legyen  hegye, akár alja

A Bükk bérce egybetartja

 

 

Jelige: Rímfaragó

 

Egykor én is „csillag” voltam.