Bükköm maradsz

220.

Bükköm maradsz

 

Két szemem már ráncba fullad,

És ujjnyi a szurdok közte,

De a szeplők a vállamon maradtak,

Ahogy még te kötötted őket össze.

 

A Szinva-szeplőt a Bükk-szeplőhöz,

A Bükk-szeplőt a szívhez,

A szív-szeplőt a városomhoz,

Az “acélt” meg a vízhez.

 

Emlékedet a fák törzséhez,

A vízesés mögé, mint régen,

Mikor volt még idő, te is voltál.

Néha látlak az ösvényen…

 

Jelige:Szeplő