197. Kiss Rebeka: Bükkösöknek sűrű mélyén

 

Bükkösöknek sűrű mélyén
tavasz kora reggelén
álltam a kis kunyhó előtt
beszívva a friss levegőt.

 

Szép madárnak füttyét hallva
nyomban útnak is indultam
követve a szürke küllő
tovaszálló csicsergését.

 

Beszélt nekem tündérekről
kik hajnalban harmatot
szellőrózsa szirmaira
táncot lejtve hullajtanak.

 

Gyertyánoknak sűrű lombja
árnyat vet a talajra
imitt-amott átengedve
a fénylő nap sugarait.

Halkan csorgó patak partja
keresztezte utunkat
így elszállt az én kis küllőm
magányosan hátrahagyva.

 

Leülve egy sziklatömbre
falatozni kezdenék
mikor egy eltévedt szarvas
büszke díszét elhullatta.

 

Túrámat lassan folytatva
medvelakhoz érkeztem
félelemből nem mertem én
barlangnak mélyére menni.

 

Lemenőben volt már a nap
mire utam véget ért
boldogan és kifáradva
tértem vissza fakunyhómba.

 

Bükkösöknek sűrű mélyén
tavasz késő estelén
lehunytam a két szememet
mély álomba ringatózva.

 

 

Jelige: Szellőrózsa