Bükksusogó

207.

Bükksusogó

 

Az erdők, fák, a hűs magaslatok,

az Isten árva sétája gyalog,

kitaposott és néptelen utak,

s az ágak közé fészkelt áhítat.

 

Itt hallani, hogy beszélnek a fák,

jó szél viszi a levelek zaját,

a törzsek kérgén  lecsorog a füst,

s zöld kenyeret süt tűzében  a Bükk.

 

A zegzugokba beszökik a fény,

lenyújtózik  a lombok peremén

a táj meghőköl, hámja, szíja van.

A hegy nem tűri. Ő határtalan.

 

Itt tákolja a béke lakhelyét,

itt parolázik lomb-zölddel az ég,

s bár nem födi föl titkát az avar,

de zizzenése, csöndje is magyar.

 

Jelige: Jumi