1. Tinódi Sebestyén | Az egri vár

    (Részlet az Eger vár viadaljáról való énekből)

    Csuda szép helyen Egör vára vagyon,

    Az völgyre fekszik egy hegyorozaton,

    Északra ellenbe Királszéki vagyon,

    Napkeletre egy nagy magas hegy vagyon. Tovább a vershez

  2. Balassi Bálint | Egy katonaének

    Vitézek, mi lehet

    Ez széles föld felett

    Szebb dolog az végeknél?

    Holott kikeletkor

    Az sok szép madár szól,

    Kivel ember ugyan él;

    Mező jó illatot,

    Az ég szép harmatot

    Ád, ki kedves mindennél.

    Tovább a vershez

  3. Balassi Bálint | Búcsúja hazájától

    (Zólyom, 1554 – Esztergom, 1594)

     

    Óh, én édes hazám, te jó Magyarország,

    Ki keresztyénségnek viseled paizsát,

    Viselsz pogányvérrel festett éles szablyát,

    Vitézlő oskola, immár Isten hozzád!

    Tovább a vershez

  4. Koháry István | Kívántam romlását az egri töröknek…

    (Csábrág, 1649 – Csábrág, 1731)

    (Részletek az Üdő mulatás közben szerzett versekből)

     

    Az ki Eger alatt, karja sebesülve,

    Epedett bújában, sorsát keserülve,

    Fájdalmi árjában éppen elmerülve,

    Töltötte napjait, hol fekve, hol ülve.

    Tovább a vershez

  5. Jakabfalvy Román | Egri megye, vagyon, miért sírj…

    (Miskolc, 1721– Eperjes, 1777)

     

    Egri megye, vagyon, miért sírj,

    Nincs mód benne, hogy bánattal bírj.

    Énekeket, bús verseket könyveiddel írj,

    Ily herczeget, ki tégedet kedvelt, így késírj.

    Tovább a vershez

  6. Ismeretlen szerző | Gróf Barkóczy Ferenc egri püspöknek

    Egri Ifiúság! Nemes Sokaság,

    Jer, Te is töltsed be kötelességed!

    Lelked vigadjon, kedved újuljon,

    Mert ki Atyád vala, ő lett Hertzeged:

    Fejed hódoljon, térded hajoljon,

    Vidám énekekre induljon nyelved,

    Mint égő lámpás, úgy égjen szived!

    Tovább a vershez

  7. Gvadányi József | Egri diákélmény

    (Rudabánya, 1725 – Szakolca, 1801)

    (Részletek a Rontó Pál… negyedik cikkelyéből)

     

    Szülőim erántam tanácsot tartottak,

    Jó útra hozzanak, azon iparkodtak.

     

    Azt végzék, hogy engem messzére adjanak,

    És a jézsuiták kezekre bízzanak.

    Tovább a vershez

  8. Dayka Gábor | Egy egri szépnek neve napjára

    (Miskolc, 1769 – Ungvár, 1796)

     

    Erzsébet! ha neved nyárban esett volna,

    A nap sugárival néked meghódolna;

    Örömre derülne Egernek tájéka,

    Új fénybe borulna Erzsébet hajléka.

    Tovább a vershez

  9. Dayka Gábor | Esdeklés

    (Miskolc, 1769 – Ungvár, 1796)

     

    Te a bosszúállás hatalmas istene!

    Kit nékünk rettegve imádni kellene;

    Kit szűz szent anyáddal illet a tisztelet,

    Választott híveid szent svadronja mellett;

    Te, ki a zsidóktól midőn megbántattál;

    Mózessel sok ezret köztök levágattál;

    Tovább a vershez

  10. Bíró György | Eszterházy Károly siratása

    (Részletek az egri püspök halálára írt Kesergő versek…-ből)

    Reng a ház, az erős oszlopok eldűlnek;

    Fúj a szél, nől a hab, a hajók merűlnek.

    Elesik a vezér, a tábor széjjel fut,

    A dühös ellenség gyilkos kezébe jut,

    Oda a hív pásztor, a nyáj elszéledez,

    Útját vesztvén, lapos helyeken süllyedez.

    Tovább a vershez

  11. Ismeretlen szerző | Eger köszönti Nagy-Váradot

    (Részletek)

     

    Küldöm Zálogomat, – Várad! Ez a nemes

    Zálog nálam arany szent koszorújiba

    Fénylett, – íme veszítem

    Most Ővéle reményemet,

     

    Tovább a vershez

  12. Berei Farkas András | Eger várossa mostani állapotja leírása

    (Hódmezővásárhely, 1777 – Hódmezővásárhely, 1832)

     

    Ez az egész világ tele van Tamással,

    Az emberek szája szörnyű káromlással,

    Az emberi szívek rút részrehajlással,

    Azért ostorozza Isten sok csapással. Tovább a vershez

  13. Kazinczy Ferenc | Az egri bibliothekára

    Eszterházy hagyott bennünket lenni, de rendet

    Oszt s bővít Szepesynk; s a Chaosz íme Világ!

    Szólj, Epikúr, mi neked kedvesb, az atóm-e

    vagy e föld?

    „Ez; de atóm nélkül nem leve még soha föld.”

    Tovább a vershez

  14. Vitkovics Mihály | Nevemnapjára

    (Eger, 1778 – Pest, 1829)

     

    Zúg az ősznek langy szele, mord egünkrűl

    A derek hullnak, Zsuzsi, kandallómnál

    Jer, teríts asztalt, pecsenyét, kalácsot

    Hozz hamar ennem.

    Tovább a vershez

  15. Vitkovics Mihály | Imréhez

    (Eger, 1778 – Pest, 1829)

     

    Nézd, mint fejérlik hóval Eged hegye,*

    Milyen teherrel födte be bérceit

    A tél, s malomhajtó folyónknak

    Kis teteit bepadolta a jég.

    Tovább a vershez

  16. Vitkovics Mihály | Horváth Istvánhoz

    (Eger, 1778 – Pest, 1829)

     

    Pistám! Szeretnéd tudni, hol és mikor

    S kiktől születtem? Kész vagyok e kegyes

    Kivánatodnak megfelelni.

    Ime tehát igazán leírom.

    Tovább a vershez

  17. Vitkovics Mihály | Magyar dal

    (Eger, 1778 – Pest, 1829)

     

    Mint az ép felhő, ha esésre készti

    A szelidűlt dél anyaként bocsátván

    Földre keblét, a kikelő füvecskét

    Bőven itattya.

    Tovább a vershez

  18. Vitkovics Mihály | Lidimhez

    (Eger, 1778 – Pest, 1829)

     

    Éltem szülte Eger drága leányi közt

    Legjobb, legjelesebb lyánka, Lidim, mi szép

    Vagy, mint vig kikeletkor

    A kis rózsa, midőn pirúl.

    Tovább a vershez

  19. Vitkovics Mihály | Lidim az egri szellőhöz

    (Eger, 1778 – Pest, 1829)

     

    Repülj, repülj szelecske!

    Misimhez, édesemhez.

    Ha otthon ül s Egednek

    Híres borát baráti

    Közt issza félrevágott

    Süvegben: öblösen fúrt

    Kelyhére most virágzó

    Ép rózsaillatocskát

    Lehelj. Ha udvarában,

    Ákásza zöld körében

    Kazinczyját, a kedvest,

    Forgatja: pajkosan rázz

    Ajkára zöld levélkét.

    Tovább a vershez

  20. Vitkovics Mihály | Eger városához, születésem helyéhez

    (Eger, 1778 – Pest, 1829)

     

     

    Csendes Eger, boldog magyarok helye, életet adtál,

    Hálaadásom ezért mint fizetem le neked?

    A haza szent nyelvén, anyatejjel mellyre tanítál,

    Font versben buzgón egy nefelejcset adok.

    Tovább a vershez

  21. Vitkovics Mihály | T. Ivánszky Antal úrhoz, Egerben a magyar nyelv tanítójához

    (Eger, 1778 – Pest, 1829)

     

    Írni, beszélni tanítsz magyarúl, jó főldim, Ivánszky!

    E hivatal pora közt a hajad őszbe borult.

    Mit vársz mindezekért, ha nem azt a régi jutalmat,

    Hogy majd hálaadón emleget a maradék.

    Tovább a vershez

  22. Vitkovics Mihály | Az egri borhoz

    (Eger, 1778 – Pest, 1829)

    Egri bor, annyi ezer jó napjaim életadója,

    Tégedet áld, mint én, mind ki belőled iszik,

    Verset is ír, táncol, minden bút félre felejt el…

    Egri bor, ott, hol nősz, ott van a szent Helikon.

    Tovább a vershez

  23. Vitkovics Mihály | A költőnek magakészítette sírverse

    (Eger, 1778 – Pest, 1829)

     

    Vitkovics a vezetéknevem, a koma monda Mihálynak:

    Szűlt Eger, éltete Pest; a porom itt feküszik.

  24. Vörösmarty Mihály | Vitkovics emlékezete

    (Pusztanyék, 1800 – Pest, 1855)

     

    „Hát csak az él-e soká, ki után a sírba lenézni

    Lelke haragjában nem szeret a hazafi?

    Hát csak a hitványnak van-e adva tenyészni gyönyörben

    Századig, és sanyarún elhal az érdem előbb?”

    Így kérdők az eget, hogy holtod hírszava fölvert,

    S házad búja között gyász vala gondolatunk.

    Tovább a vershez

  25. Vörösmarty Mihály | Egri bor

    (Pusztanyék, 1800 – Pest, 1855)

     

    Ittanak a hősök s egyik így pendíte: „Török vér!”

    „Hagyj folyjon” mondá hévvel az egri Dobó.

    S folyt az azóta határ nélkül; s a barna pogány vér

    S lelke Dobónak forr lángboraidban, Eger.

    Tovább a vershez

  26. Vörösmarty Mihály | Dobó

    (Pusztanyék, 1800 – Pest, 1855)

     

    Halla török zajgást réműlt várában Egernek

    S a sír álmaiból felnyöge arra Dobó:

    „Hogy nem kelhetek!” ezt zúgá, „kétszázezer ellen

    Én megtartottam kétszer ezerrel Egert.”

    Tovább a vershez

  27. Vörösmarty Mihály | Rossz bor

    (Pusztanyék, 1800 – Pest, 1855)

     

    Igyunk, barátim, szomjas a világ,

    Kivált a költő, aki tollat rág.

    Hiszen mi írtuk a jó Fóti dalt,

    Igyuk meg hát ez átkozott italt.

    Csapláros, méregkeverő!

    Ne pislogj; jobb bort adj elő.

    Cudar biz ez, de ám igyunk,

    Hiszen magyar költők vagyunk.

     

    Tovább a vershez

  28. Vörösmarty Mihály | Jó bor

    (Pusztanyék, 1800 – Pest, 1855)

     

    Kit illet e pohár,

    Mely kézről kézre jár?

    A hős Egert, Hevesnek fiait.

    Te vagy Heves, kit felköszöntök itt.

    Boldog vidék! egy holló szálla le,

    S nem láttam: földed olyan fekete.

    Te hogy derítsd a költő asztalát,

    Hozzá borodnak fűszerét adád.

    Tovább a vershez

  29. Garay János | István főherceg Egerben

    (Szekszárd, 1812 – Pest, 1853)

    (Részlet az István főherceg körútja című elbeszélő költeményből)

     

    Eger szent a magyarnak dicső emlékivel,

    Eger nevére hőbben dobog fel a kebel;

    Ott honja büszkesége, mint gránit sziklaszál

    A kőfalról leszálló Dobónak híre áll.

    Tovább a vershez

  30. Arany János | Az egri leány

    (Nagyszalonta, 1817 – Budapest, 1882)

     

    I

    Kassa mellett, egy fölvárban,

    Tivornyázott a cseh rabló;

    Ordas újbor a pohárban:

    Hozzálátnak ketten-hárman.

     

    Szólt az egyik: ez fölséges!

    Szólt a másik: milyen édes!

    Boldog ország, áldott ország,

    Melynek földe ilyen bort ád!

    Tovább a vershez

  31. Pájer Antal | Petőfihez

    (Maklár, 1817 – Budapest, 1881)

     

    Azt mondják, hogy kerestél engemet

    Utadban egykor, Egren átmenet?

    Sajnálom, hogy szándékod összement;

    De még inkább azt, hogy az árva szent

    (Már én magam) téged nem láthatott;

    S mely elvitt, szinte szidtam a napot.

    Tovább a vershez

  32. Pájer Antal | Az egri várban

    (Maklár, 1817 – Budapest, 1881)

     

    Itt víttak a hon bátor hölgyei;

    Itt onta vért a nő hív férje mellett,

    Míg férj és nő utósót nem lehellett,

    Mint egy sujtott hazának szentei…

    Tovább a vershez

  33. Pájer Antal | Az egri amazonok

    (Maklár, 1817 – Budapest, 1881)

     

    Sötét idők borongtak át felettünk, –

    A harcidők siralmas korszaka,

    Midőn vértől ázott kenyérből ettünk,

    S szent nyúgalomra nem várt éjszaka,

    Midőn a kürt rivallt, a kopja csengett,

    S fölénk nem várt halál veszélye lengett.

    Tovább a vershez

  34. Tompa Mihály | Eger határában

    (Rimaszombat, 1817 – Hanva, 1868)

     

    Az őszi nap mosolyg derűlten;

    Erdő, patak, szirt, völgy körűltem,

    S magas hegyek fejem felett!

    Oh, e magas hegyeknek ormán

    Sokáig gyászfelleg borongván:

    Tájra s szívre árnyat vetett.

    Tovább a vershez

  35. Tárkányi Béla | Válasz Vörösmartynak

    (Miskolc, 1821 – Eger, 1886)

     

    Hogy néked a hatalmas Hunnia

    Légyétetőt hagy inni, nagy hiba;

    De még nagyobb, hogy hős Eger borát

    Megénekelted, s még nem kóstolád.

    Tovább a vershez

  36. Tárkányi Béla | Az egri amazon

    (Miskolc, 1821 – Eger, 1886)

     

    I.

    Egerben víttak, a vezér

    Dobó, a harc félelme, volt;

    A zaj s a füst felhőket ér,

    S harsogva reng az égi bolt.

    Tovább a vershez

  37. Tárkányi Béla | A bölcső

    (Miskolc, 1821 – Eger, 1886)

    (Kép az 1878. aug. 31. egri árvízből)

     

    Vagyont, reményt, éltet lenyelve

    A vért fagyasztó áradat,

    Pokolzavarta habzajában

    Rengetve egy bölcsőt ragad.

    Tovább a vershez

  38. Tárkányi Béla | Eger vár romjain

    (Miskolc, 1821 – Eger, 1886)

     

    Búsongva állok romjaid felett

    Eger! s előidézi képzetem

    A régi kort, a hősi tetteket,

    S a hírt, amelyben éle nemzetem.

    Tovább a vershez

  39. Petőfi Sándor | Eger mellett

    (Kiskőrös, 1823 – Fehéregyháza, 1849)

     

    Hol jó bort érezek, betérek;

    Ne térnék hát Egerbe?

    Ha ezt a várost elkerülném,

    Az isten is megverne.

    Tovább a vershez

  40. Petőfi Sándor | Egri hangok

    (Kiskőrös, 1823 – Fehéregyháza, 1849)

     

    Földön hó, felhő az égen –

    Hát hiszen csak hadd legyen!

    Rajta nincsen mit csodálni,

    Télen ez már így megyen.

    Én ugyan nem is tudnám, hogy

    Tél vagyon,

    Ha ki nem pillantanék az

    Ablakon.

    Tovább a vershez

  41. Lisznyai Damó Kálmán | Degré arcképéhez

    (Herencsény, 1823 – Buda, 1863)

    (Részlet)

     

    Szivem kedves pajtása!

    Szabad szellemem bajtársa!

    Vedd e dal-áldomást,

    Mint egy kis hajnalhasadást

    Búbánatunk éjfelében,

    Az egri bor vérpiros szinében.

    Tovább a vershez

  42. Lisznyai Damó Kálmán | Látogatás

    (Herencsény, 1823 – Buda, 1863)

    (A Húsvéti versek című ciklusból)

     

    Pestre jött egy egri jó pajtásom

    S ismervén több zúgó mulatságból:

    Egyenest énhozzám rontott, hozván

    Egy csomó bort nekem a javából.

    Tovább a vershez

  43. Zalár József | Kossuth Egerben

    (Gyöngyös, 1825 – Eger, 1914)

     

    A palotában már rég nem laknak,

    Mindig sötét a három sor ablak,

    Olyan szomorú lelketlen csöndje,

    Nem Telekessy most a püspökje.

    Tovább a vershez

  44. Zalár József | Heves

    (Gyöngyös, 1825 – Eger, 1914)

    (részletek)

     

    (Dobó búcsúzik Egertől)

    A győzelem utáni áldomásnak

    Utolsó billikomja kiürült;

    A nagy várvédő ménlovára ült

    S míg búcsút intett, szeme könnybe lábadt.

    Tovább a vershez

  45. Mindszenty Gedeon | Impromtu

    (Jolsva, 1829 – Eger, 1877)

     

    Hozott Isten a távolból,

    Édes atyja Egernek!

    Fogadd üdvözletét a rád

    Váró annyi ezernek!

    Tovább a vershez

  46. Mindszenty Gedeon | Három liliom – legenda a török időből

    (Jolsva, 1829 – Eger, 1877)

     

    Holnap, holnap

    Lesz a nagy nap:

    Sarlós Boldogasszony napja;

    Azért van ma

    Szép éjszaka

    S az éjnek annyi csillagja.

    Tovább a vershez

  47. Mindszenty Gedeon | Eged – hitmonda Vata idejéből

    (Jolsva, 1829 – Eger, 1877)

     

    Elrobbbantak vadan zajongva,

    Krisztus fejére átkot ontva

    A vár mögötti keskeny úton

    S túlértek a királyi kúton,

    Holott a tájnak ékeül

    Gazdag, selyemlágy gyöp terül,

    Mely boldognak, boldogtalannak

    Tavasz hímezte úri pamlag.

    Tovább a vershez

  48. Mindszenty Gedeon | Az egri várban

    (Jolsva, 1829 – Eger, 1877)

     

    Ide illik a szent kereszt,

    Ide illik a kápolna;

    Így szép a hit s honszerelem,

    Egymás keblére hajolva!

    Tovább a vershez

  49. Mindszenty Gedeon | Dobó szíve

    (Jolsva, 1829 – Eger, 1877)

     

    Beteg honvéd sebbel teli

    Ballag az egri várba,

    Hős Dobónál tán fölleli

    Az írt nagy bánatára.

    Tovább a vershez

  50. Mindszenty Gedeon | A király széke

    (Jolsva, 1829 – Eger, 1877)

     

    Dobó fészkéhez engem gyakran elvisz

    Borongó ábránd, szent emlékezet;

    Ah! mert a szív, mely a jelenben nem hisz,

    A múlttal olyan vágyva fog kezet.

    A múlt, bár legyen végkép romba dőlve,

    A magasságnak vállain pihen,

    Míg mentül izzóbb dühvel ront előbbre,

    Annál mélyebben sülyed a jelen.

    Tovább a vershez

  51. Répássy János | Egri emlék

    (Hernádnémeti, 1844 – Budapest, 1926)

     

    Régmúlt idők emlékein merengek…

    Te tűnsz elém palóc tündér, Eger;

    Tüzes szemed miként igéz, melenget!

    S ajkad minő piciny piros eper!

    Miként a domb jeges páncéla enged,

    Ha nap süti s legyinti langy lebel:

    Képedtül úgy enyhül szívem hidegje,

    Hímes tavaszt lát két szemem idegje.

    Tovább a vershez

  52. Gárdonyi Géza | Tavaszi emlék

    (Agárdpuszta, 1863 – Eger, 1922)

     

    Tavaszi délután jókedvű társaság

    ibolyát szed lenn a Szépasszony-völgyében.

    Juliska nem talál: kevés még a virág.

    – Aki engem szeret, ibolyát ad nékem.

    Tovább a vershez

  53. Gárdonyi Géza | December

    (Agárdpuszta, 1863 – Eger, 1922)

     

    Már tegnap ősz volt, tiszta és napos;

    a virágkóró dértől harmatos;

    a fák kopaszak, de zöld a vár-halom.

    S én sütkéreztem künn a szép napon.

    Tovább a vershez

  54. Gárdonyi Géza | Esti harangszó

    (Agárdpuszta, 1863 – Eger, 1922)

     

    Szép májusvégi estén egyedül

    ülök a kertben. S nézem, mint merül

    az égi nap a földi kék homályba,

    a hegyek ibolyaszín fátyolába.

    A völgyben lenn már feketül az árnyék.

    Elcsöndesül az emberlakta tájék.

    Csillag ragyog a Mátra tetején.

    A távolból harangszó száll felém:

    Üdvözlégy Mária!

    Tovább a vershez

  55. Gárdonyi Géza | Köd és fény

    (Agárdpuszta, 1863 – Eger, 1922)

     

    Ablakomon ma nincsen jégvirág.

    Ahogy kinézek, szürke a világ:

    köd lomhál a földön.

    A szobám ma börtön.

     

    Mi van a ködben? És mi van a ködön túl?

    Elpusztulhat tőlem az egész világ;

    ha a nap az égről, mint az alma, lehull,

    és leomlik véle a csillagmiriád,

    én nem fogom tudni, én semmit se látok,

    csak az álló ködöt meg a kertpalánkot.

    Tovább a vershez

  56. Utas Zsigmond | Eger

    (Gyöngyös, 1865 – Gyöngyös, 1911)

     

    Eljöttem hozzád, oh

    Nemes hősi város!

    Hol életem egykor

    Csendesen leáldoz…

    Üdvöz légy, titánok

    Vérrel szerzett fészke!

    A magyar erények

    Igaz ékessége!

    Tovább a vershez

  57. Lampérth Géza | Egerben – Petőfi nevével

    (Mencshely, 1873 – Budapest, 1934)

     

    Dalmondásra kik eljöttünk

    zsendülő szép tavaszon,

    Nagy nevével s áhítatos

    szerelmével gazdagon:

    Visszaszállunk tűnt időkbe –

    szinte száz év távolán,

    Elmerengünk az egri út

    bús-magányos vándorán…

    Tovább a vershez

  58. Juhász Gyula | Gárdonyi

    (Szeged, 1883 – Szeged, 1937)

    (A Halott társak üdvözlése című ciklusból)

     

    Az egri földben eggyé vált a röggel

    Az áldott test, szivéből rózsa nyit

    És viola és rezeda és jácint,

    Mely csöndes egri csillagokba int.

    Tovább a vershez

  59. Kállay Miklós | Dobó kora

    (Eger, 1885 – Budapest, 1955)

    (Képek Egervár 1552. évi ostromából) (Részletek)

     

    Ihlessetek ma néma, mohos kövek!

    Tűnt nagyság fényét rejtegető romok,

    Hol vértajtékot túrva tört meg

    Lángkavaró dühe napkeletnek.

    Tovább a vershez

  60. Szügyi Trajtler Géza | Ne sírjatok, egri lányok!

    (Hevesvezekény, 1888 – Eger, 1987)

     

    Azt beszélik, kik otthonról,

    Szabadságról jönnek:

    Víg Egerben sír a sok lány,

    Hullanak a könnyek.

    Rózsás arcuk halványra vált,

    Gyászos a ruhájuk,

    Fölveri a csöndes éjet

    Titkolt zokogásuk.

    … Ne sírjatok, egri lányok,

    Gyönyörű virágok,

    Dnyeszter partján, Sztripa mentén

    Gondolunk mi rátok!

    Tovább a vershez

  61. Apor Elemér | Épül a város

    (Rimaszombat, 1907 – Eger, 2000 )

     

    Épül a város

    roppant vállaikat

    magasba emelve

    büszkén megállnak a házak

    Új törvény kőtáblái ezek

    ahogy felmagasodnak a tájban

    Olvasni fölfele kell

    s kell is olvasni vidáman.

    Tovább a vershez

  62. Apor Elemér | Szüret

    (Rimaszombat, 1907 – Eger, 2000)

     

    Ó, csupa fütty a hegyoldal,

    harsan a fény, mint a kürt,

    játszik a szájon a bordal,

    hull a vederbe a fürt.

    Buggyan a kedv, meg a szőlő,

    pára és illat igéz,

    lánykacagás ez a dűlő,

    belseje tűz, íze méz.

    Tovább a vershez

  63. Apor Elemér | A Bükk csavargó útjain

    (Rimaszombat, 1907 – Eger, 2000)

     

    A Bükk csavargó útjain csavargunk

    és elheverünk, hol int a Heregrét.

    Köddé vált mögöttünk a város

    és felszimatolunk

    az ünnepi csendbe.

    Tovább a vershez

  64. Kálnoky László | Érsekkert

    (Eger, 1912 – Budakeszi, 1985)

    Őszi képek kisvárosból -ciklusból

     

    Bejárja a hervadt füvek szaga

    a mezőt; a parkban vadgesztenyék

    csillognak a holdfényben éjszaka.

    Tovább a vershez

  65. Kálnoky László | Rókus temető

    (Eger, 1912 – Budakeszi, 1985)

    Őszi képek kisvárosból – ciklusból

     

    Októberben temettük el

    nagynéném férjét, egy sötét

    napon; egyszer sem hagyta el

    a fény a felhők börtönét.

    Tovább a vershez

  66. Kálnoky László | Völgykoporsó

    (Eger, 1912 – Budakeszi, 1985)

    Őszi képek kisvárosból – ciklusból

     

    Az élet oly unalmas és

    egyhangú, mint az egyszeregy.

    Vasárnapi ebéd után

    az ember nyújtózik bután,

    s telt hassal futballmeccsre megy.

    Tovább a vershez

  67. Kálnoky László | Intermezzo

    (Eger, 1912 – Budakeszi, 1985)

     

    Nézd az eget s a csüggedt, méla tájat,

    a kerteket, a tornyokat, a várat.

    A felhőkből, a szélből és a fákból

    egy esős nyári nap borúja árad.

    Tovább a vershez

  68. Kálnoky László | Időszerűtlen vallomás

    (Eger, 1912 – Budakeszi, 1985)

    (Őszi városban, háború után)

     

    Bágyadt a nap. Az év már őszbe hajló.

    Megejtenek a délután aranyló

    reflexei. A pasztellkék eget

    szárnyak hasítják, s mint megannyi őrszem,

    védi cukrát a barnán töppedő szem,

    melyet tolvaj madárhad csipeget.

    Tovább a vershez

  69. Kálnoky László | Egy városhoz

    (Eger, 1912 – Budakeszi, 1985)

     

    Nem maradhattam ott örök rabodnak,

    de hogy eszembe sem jutsz, mégse hidd.

    Kockaköveid bennem súlyosodnak,

    bennem görbülnek nagy boltíveid.

    Tovább a vershez

  70. Sulyok Vince | Séta

    (Ménfő, 1932 – Oslo, 2009)

     

    Drága barátom, messze az est még!

    Kéklik a távoli hegy.

    Friss ma a szél és álmos a lelkünk.

    Nézd! ez az ösvény épp odamegy.

    Tovább a vershez

  71. Sulyok Vince | Eged felé

    (Ménfő, 1932 – Oslo, 2009)

     

    Itt kóborlok ma újra

    az őszi délutánban

    emlékeim nyomában,

    hisz véled erre jártam.

    Tovább a vershez

  72. Sulyok Vince | Mint sóvárgó müezzin

    (Ménfő, 1932 – Oslo, 2009)

     

    Értelmét veszti minden,

    mióta messze jársz.

    Kihalt a Klapka utca:

    az ablakban nem állsz.

    Tovább a vershez

  73. Utassy József | Eger város főutcáján

    (Ózd, 1941 – Zalaegerszeg, 2010)

     

    Fúj,

    fúj a szél,

    első szeretőm ablakát fürkészem,

    hogy látnám meg,

    hogy villantaná elém egy pillanat,

    mielőtt az óriás nap leszentül,

    és bevérzik Isten homloka.

    Tovább a vershez