249. Dr. Rózsa Péter: Csillaglesen

 

Mottó:

Csak egy túra. Emlékek,

Tovaszállnak lassan, szépen.

Míg a homályba el nem érnek,

emlékei vissza-vissza térnek

 

Jött az ötlet szellő szárnyán,

Mondhatni por, mit szemedbe szór a szél,

Augusztus könnyű éjszakáján

Csillaglesre menni kén.

Oda hol a város sötét fénye,

Nem nyom el több csillagot,

Minden csillag feljön az égre,

És mint lámpás úgy ragyog.

Fel a Bükkbe jó magasra,

Mezőre, erdőbe, vagy vadasba.

 

Bálványoson kis pihenő,

Nem sok, tán óra,

Míg melegítettek a nap lemenő

Sugarai, felmásztunk a kilátóra.

Naplemente, csend és álom,

Minden vörös, minden pír,

Elmerengtünk.- Én csodálom,

Fenségességgel bír,

A hold órái jönnek

A vörös sugarak elköszönnek

 

Éjszaka. Kedves lepel,

Ereszkedik a síkra,

Mindent sötét lep el,

Megnyugvást biztosítva,

Hozzászokik a szem,

Megszokja a fül,

Közben észreveszem:

A Bükk aludni készül,

S Bagoly huhog egyik oldalt,

Az erdőnek egy altatódalt.

 

Távol városi fényfoszlányok,

Egy bolt? talán posta,

Kacagtak az esti virágok,

Bár lábunk néha szirmukat taposta,

Bámultuk az eget,

Fenn minden csillag nevet,

Olykor lehullott egy-egy belőle,

Izzott a légkör levegője,

Csillagos éjjel égi szemlék,

Kedves emlék.

 

A mező füvét fodrozza a szél,

Simogatja a fák nyelvét,

A lomb egyszerre beszél,

Nyugtatja az elmét,

Ha figyelmedet oda szeged,

Megérted e beszédet,

Mert üzenetet kódolt ebbe neked

A megújuló természet.

 

Jelige: Éjszakai túra