43. Székely Sára: Csillagok között

Vagyok Szalajka-völgyi fa,
Ki egy kopár élet kellős közepén,
A csillagokat látja; …
Átölelni nem tudja,
Se rokona, se barátja.

Míg e világ tart,
Ő alszik szépen, csendesen,
S engedi hogy neve helyett,
Neve Magányos legyen.

Nem dicső cédrus,
S nem is díszítésre vár
Csak egy egyszerű fa,
Kinek világa nem több, csak kopár.

Mégis vágyódva nézi a csillagot,
Kit annyi milliárd közt szeret,
S kinek egyszer megígérte:
Legszebb csillaga a Bükknek,

Várj reám, megyek.

Jelige: A természet szerelme