Dayka Gábor | Egy egri szépnek neve napjára

(Miskolc, 1769 – Ungvár, 1796)

 

Erzsébet! ha neved nyárban esett volna,

A nap sugárival néked meghódolna;

Örömre derülne Egernek tájéka,

Új fénybe borulna Erzsébet hajléka.

Most, midőn elhagyta elébbi járását,

S nyilas jegye felé vette utazását:

Mást nem tehet, hanem a telet enyhíti,

S amennyire lehet, napodat szépíti:

Ó ha én Nap volnék! téli karikámat

Elmellőzve, futnám tavaszi pályámat;

Várasunkra vidám világot hintenék,

Csendes lakhelyedre örömfényt öntenék.

Ablakodon által sugárom béhatna,

Játszadozva majd itt, majd amott múlatna.

Majd szemeid tüzét, majd rózsa-színedet

Csókolná s azonban meglopná mellyedet,

S enyelgene, még nem a Nap-est eljőne,

Utolsó sugárom a szívedre lőne.

 

(Eger, 1790. november)