fbpx

Dsupin Pál és Kovács Nóri

.

  • 2015-05-01
  • Comment: 0

Kezdetben vala a népzene, aztán születtünk Mi, és hallottuk, hogy ez jó és igaz úgy, ahogy van. Ezek a dalok, furulya- és dudaszók sok-sok ember fülébe jutottak el az idők során, sokan voltak, akik énekelték és játszották egyszerű hangszereken. Szántó-vetők és urak, pásztorok és más mesteremberek, hol éjjel, hol nappal, ünnep és hétköznapokon, örömükben hogy túlcsorduljon a lelkük és bánatukban, hogy könnyítsenek magukon. Kedvük szerint toldották és szabták meg – néha észre sem vették. Olyan akár egy társasjáték, amit íratlan szabályokkal örököltek és örökítettek.

Megállta a helyét költők és zeneszerzők szívében, csűrtől a színházig, és megmaradt mindannyiunk számára, hogy kéznél legyen, amikor kell. Időtlen, mert sem a kezdetét, sem a végét nem látjuk, de jelen lehetünk benne. Nincs sem első, sem utolsó órája, a politikát csak burkoltan, súlyának megfelelően engedi magához, az országhatárok, mintha nem is lennének, de könnyedén kezeli a nemzeti, faji és vallási különbségeket is, tehát egyetemes, alázatos művészet, sokszor a legszebben megfogalmazott imádság.

E szavakkal ajánljuk figyelmükbe ezt az órányi zenét ének- furulya- és dudaszóval.

Dsupin Pál

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..