123. Barabás Irén: Ébred az erdő

 

Átbukik a reggeli nap

a messzi dombtetőn,

bárányfelhők jelennek meg

az égi legelőn.

Hosszú árnyékok,

aranyló fénycsíkok

nyúlnak át

a deres, dús füvön,

s felszikráznak,

mint szétszórt

apró gyöngyök

a harmatfüggönyön.

Levél nem mozdul,

neszt sem hallani,

meg lehet a bükki csendet

lágyan simítani.

A természet törvényét

senki nem sérti meg,

tücsök nem hegedül

cincér sem zizeg,

áhítat lengi be

mindenki templomát,

deres erdő, mező,

harmatos rét

minden kicsi zugát.

Egyszerre lesz vége a

kristály csendnek

felhangzik az első

bátortalan hang,

majd felsüvöltő szélként

ezrek követik

harsányan, boldogan,

és a közeli kis falu

templomában is

megszólal a rorátéra hívó,

mindenkit ébresztő

kicsi és nagy harang.

 

 

Jelige: Franciska