Égi sólyommadár

176.

Égi sólyommadár

 

A szivárványfényű bőség erdejében,

szeretet áldású, bükki fák tövében,

leszállott egy madár, kecses nyugalommal,

angyali érintést hozott buzgalommal.

 

Messziről jött sugár itt vagy tollruhában,

leigázhatatlan, forró, büszke lázban.

Szíriuszi lelked varázslatos mersze,

viharok vakító, fényes villámtüze.

 

Szemedben úgy izzik a csillagok éke…

Igézz meg hát többször! Jöjjön el a béke.

Rózsaszín románcban szíved felmosolyog,

szivárványos égen, szép tündérként ragyog.

 

Lelkeden tűnődöm fehér sólyommadár.

Téged nem takarhat sej ez a földi sár!

Vajon nevet adhat tenéked egy asszony?

Rejtelemben zengő szerelmet fakasszon?

 

Fény fia jöjj mellém! Hozd el hozzám kincsed!

A zsongó emlékekből ismerjem meg lényed?

Közelről elvakít mézes vágyat szőve.

Miért is nem tervez a bíbor jövőre?

 

Mert már a jelenben gondol a napjára,

örök körforgásban varázs csillagára.

Nincsen múlt, nincs jövő, mindig csak a most van,

felröppenő hévvel, él örökké vígan.

 

Mégis megszegetlen folyton folyvást virrad;

Tested templomából Te légy az ki írt ad!

Égi sólyommadár a Bükk egén fennen,

délidőben kérlek; Mártózz meg énbennem!

 

 

Jelige: Helena