188. Járdány Zsoltné Erika: Életek a Bükkben – 10 kő

Tízen vannak szépek, bátrak,

az időnek is ellenállnak

útjaikat, ha tapossák a lábak,

örülnek, mint a vadászó madárnak

ki vijjogva száll a Bükkön át…

kerecseny sólyom keresi a fiát.

Békászó sas, kőröz lassú röppel,

parlagi sas el-eltűnik a hajnali ködben.

Fészket raknak a tizekre, Imó-kőre, Buzgó-kőre,

de nemcsak erre a kettőre,

a többi nyolc se lakatlan, virágszőnyege vár

bólogat a gérbics, sisakvirággal köszönt a nyár.

Gatyás kuvik szólít téged,

a Látó- kőnél utoléred

bemutatja az uhut, aztán huss,

mindketten elszállnak,

Istállós kőnél egeret találnak.

Héricsek leborulnak, a légybangók kinyílnak,

tűzlepke száll a réten át, itt a Tar-kőnél gyönyörű a világ!

Örvénykőhöz érkezünk,

szerecsenboglárkával étkezünk,

morzsáinkat összeszedik éppen

osztoznak a havasi cincérrel.

Daravirág kelleti magát, fejével lassan biccent,

a Fehér kőnél két denevér mesél egymásnak viccet.

Császármadár sétál át a tájon,

a Pes-kőnél várják a tölgyek, hogy nótázzon.

Istállos-kő barlangjából síphangokat hall a bátor,

ki bemerészkedik oda, mi ősi csontok otthona.

Vándor, ha elfáradsz az úton, pihenj az Odvas kőnél

Ámor forrása felvidít, s boldog leszel, mindörökké.

Íme a tízek, mik most is állnak,

csendes csodát adnak a világnak.

Leszáll az éj, fejünk fölött a csillagok, s a hold sugára

ezüst képeket fest a Bükk vadonjára.

Jelige: Mirigyes Fodorka