Öreg tölgyek bükk fák susogva beszélnek,
Ölelő ágaik halkan így becéznek.
Magas erős törzsük a széltől is megóvnak,
Az Őserdőben mindig csak énhozzám szólnak.
Magamban sétálok, társam most az erdő,
Mert itt a bizalmam egyre jobban megnő.
Vidám csicsergése énekes madárnak,
Andalítva nyugtat, hisz suhanva szállnak.
Bércek tetején a szellő szárnyán szállok,
Mint fáradt sas madár vígan vitorlázok.
Ég és föld itt együtt harmonikus egység,
Nincsenek határok, csak én és a hegység.
Jelige: Gyöngyvirág
