135. Tóbiás Zsuzsanna: Fátyol vízesés

 

Emlékszel-e még a csodálatos nyárra,

Mikor pici szívünk,gyermeteg lelkünk

Oly sok bánat nyomta?

 

Emlékszel-e még a Fátyol vízesésre,

Mikor kezünk, s perzselő testünk

A csodás víz hűtötte?

 

Emlékszel-e még a csobogás hangjára,

Ami kamasz, lázadó vérünk

Egy percre csendbe hajtotta?

 

Emlékszel-e még, hogy csak álltunk,

S némán hagytuk vinni a víznek

Minden apró s nagy bajunk?

 

Emlékszel-e még, hogy elkezdtünk énekelni,

Mert ott, akkor, nem fájt

És nem érdekelt semmi?

 

Emlékszel-e még a többiek szavára

Hogy hagyjuk végre a dalt abba,

Mert mindenki azt hallja?

 

Emlékszel-e még ahogy szaladt énekünk

A vízesés tetején,

S másokat is elért a völgy mélyén?

 

Emlékszel-e még amikor egy pillanatra

Csendben maradtunk,

Már a többiek is dúdolták a dalunk?

 

Emlékszel-e még, ahogy muzsikáltak velünk

A bükk fák, a hegyek, a madarak?

Szalajka-völgy a szívünkben mindig itt marad!

 

 Jelige: Érintések