135. Tóbiás Zsuzsanna: Fátyol vízesés
Emlékszel-e még a csodálatos nyárra,
Mikor pici szívünk,gyermeteg lelkünk
Oly sok bánat nyomta?
Emlékszel-e még a Fátyol vízesésre,
Mikor kezünk, s perzselő testünk
A csodás víz hűtötte?
Emlékszel-e még a csobogás hangjára,
Ami kamasz, lázadó vérünk
Egy percre csendbe hajtotta?
Emlékszel-e még, hogy csak álltunk,
S némán hagytuk vinni a víznek
Minden apró s nagy bajunk?
Emlékszel-e még, hogy elkezdtünk énekelni,
Mert ott, akkor, nem fájt
És nem érdekelt semmi?
Emlékszel-e még a többiek szavára
Hogy hagyjuk végre a dalt abba,
Mert mindenki azt hallja?
Emlékszel-e még ahogy szaladt énekünk
A vízesés tetején,
S másokat is elért a völgy mélyén?
Emlékszel-e még amikor egy pillanatra
Csendben maradtunk,
Már a többiek is dúdolták a dalunk?
Emlékszel-e még, ahogy muzsikáltak velünk
A bükk fák, a hegyek, a madarak?
Szalajka-völgy a szívünkben mindig itt marad!
Jelige: Érintések