Füredi Lilla emlékkönyvébe

227.

Füredi Lilla emlékkönyvébe

 

ím a bábok között elaludt egy hangya

kis fáradt fejét csillámokra hajtva…

fejed ölemben szendergő szerelmem

pihenj meg te is csendesen

ne riasszon a vízesés hangja

 

óh mennyire szeretlek téged

visszhangozzák a messzi bércek

hol madarak szárnyán kél a nap

sugaras fénye mint ajándék

hajad fonatán megtapad

 

mily gyorsan telnek a szép napok

törékeny lombok alatt

gondűző idő simogatása

új tavasz várása

bár még csak az ősz közelg

majd talán a hószagú tél

ha vannak még egyáltalán évszakok…

 

szoktatom szívemet a csendhez

eltévedt esőcsepp váratlan csókja…

mire visszacsókoltam volna

már tovatűnt a kedves

 

 

Jelige: „Ó, mennyi szép van!”