Garadna partján andalogva
Szorítom kedvesem kezét,
Gyönyörködünk a friss habokban,
S hallgatjuk a víz halk neszét.
Andalgunk csendben hű párommal,
Erdei páfrányok között,
A völgykatlanban mindkét oldal
Barna-vörösbe öltözött.
Sejtelmesen zsibong az erdő,
Élvezzük csendben halk szavát,
S a bokrok között átszűrődő
Ropogós pisztráng illatát.
A kristálytiszta patak balján
Rönkfa padok és asztalok,
Rajta illatoz aranybarnán
A pisztráng és egy kupa bor.
Az utolsó korty ital után
Egy kicsit még beszélgetünk,
Tovább sietve még délután,
Lassan a tóhoz érkezünk.
Avarba fáradt az őszi szél,
Suttog egy édes dallamot…
Rongyosra gyűri a tó vizét,
S permetez fenyőillatot.
Siklik a tavon kis ladikunk,
Kezünk karcolja zöld vizét.
A víz felett száll pajkos dalunk,
És élvezzük a csók ízét.
Jelige: Kistenkes
