Garay János | István főherceg Egerben

(Szekszárd, 1812 – Pest, 1853)

(Részlet az István főherceg körútja című elbeszélő költeményből)

 

Eger szent a magyarnak dicső emlékivel,

Eger nevére hőbben dobog fel a kebel;

Ott honja büszkesége, mint gránit sziklaszál

A kőfalról leszálló Dobónak híre áll.

Egerre átkot mondott a visszavert török,

Nálunk az „egri” név is dicső lett és örök;

S midőn a lágy utókor hősnéket emleget,

„Az egri asszonyokról” mond harci tetteket.

 

Hol vannak ők? Faláról a hős leszálla már,

Mint egy kiégett vulkán, némán borong a vár;

Körötte dicssugárúl a régi hős nevek,

S amely Egert dicsőjti, a hősdal lengenek.

 

Ki fogja elfogadni Istvánt a szent helyen,

Hol minden nyomnyi földön egy hős előd pihen?

Melyet megszentelének: vérrel hős bajnoka,

Lantjának énekével a nemzet dalnoka.*

 

A nép a régi vérből, melynek e bajnokok

Voltak dicső elődi s „az egri asszonyok”;

Őszinte, nyers, de hű nép; csak látni kell szivét,

Mily lángolásra tör ki, meglátván hercegét!

 

Közöttük az ősz érsek áll költő-látnokúl,

Megáldja őt s Simonnal ily szó kel ajkirúl:

„Most már, uram, békében hozzád költözhetem,

Mert szemeimmel látám, kiben hisz nemzetem!”*

 

(1847)

 

* Vörösmarty Eger című jeles hőskölteménye. (G. J.)

* Pyrker László, egri patriarcha-érsek, magyar főpap és jeles német költő, ki e jelenet után nemsokára csakugyan meg is halt. (G. J.)