Garay János | István főherceg Egerben
(Szekszárd, 1812 – Pest, 1853)
(Részlet az István főherceg körútja című elbeszélő költeményből)
Eger szent a magyarnak dicső emlékivel,
Eger nevére hőbben dobog fel a kebel;
Ott honja büszkesége, mint gránit sziklaszál
A kőfalról leszálló Dobónak híre áll.
Egerre átkot mondott a visszavert török,
Nálunk az „egri” név is dicső lett és örök;
S midőn a lágy utókor hősnéket emleget,
„Az egri asszonyokról” mond harci tetteket.
Hol vannak ők? Faláról a hős leszálla már,
Mint egy kiégett vulkán, némán borong a vár;
Körötte dicssugárúl a régi hős nevek,
S amely Egert dicsőjti, a hősdal lengenek.
Ki fogja elfogadni Istvánt a szent helyen,
Hol minden nyomnyi földön egy hős előd pihen?
Melyet megszentelének: vérrel hős bajnoka,
Lantjának énekével a nemzet dalnoka.*
A nép a régi vérből, melynek e bajnokok
Voltak dicső elődi s „az egri asszonyok”;
Őszinte, nyers, de hű nép; csak látni kell szivét,
Mily lángolásra tör ki, meglátván hercegét!
Közöttük az ősz érsek áll költő-látnokúl,
Megáldja őt s Simonnal ily szó kel ajkirúl:
„Most már, uram, békében hozzád költözhetem,
Mert szemeimmel látám, kiben hisz nemzetem!”*
(1847)
* Vörösmarty Eger című jeles hőskölteménye. (G. J.)
* Pyrker László, egri patriarcha-érsek, magyar főpap és jeles német költő, ki e jelenet után nemsokára csakugyan meg is halt. (G. J.)