Gárdonyi Géza | Tavaszi emlék

(Agárdpuszta, 1863 – Eger, 1922)

 

Tavaszi délután jókedvű társaság

ibolyát szed lenn a Szépasszony-völgyében.

Juliska nem talál: kevés még a virág.

– Aki engem szeret, ibolyát ad nékem.

Lódul, siet hozzá úrfi és öreg úr:

ez a vallomásnak legkönnyebb formája.

Csak egy sápadt fiú nem szalad, nem mozdul,

pedig neki is van egy-két ibolyája.

 

Mikor aztán hátramaradtak kettősben,

Juliska mosolygón a szót így folytatta:

– S akit én szeretek, ibolyát kap tőlem.

 

A fiú erre a kalapját tartotta.