Ágak alatt a reggeli fényben
Csobogó patakot kerget a szél,
És hallom, ahogy a lábam alatt
Régmúlt kocsinyom búg ősi mesét…
Bükkbeli bíború bánatomat
Mondd, neveti-e majd, aki látja?
Vagy letörli mind a könnyeimet
A friss levegő s hajnali pára?
Bükki barátom újra ha látom,
Tiszta szívében a fény s derű vár.
Egri nedű lemossa a torkom,
És ködként tovatűn’ mind, ami fáj…
Jelige: Tátika
