96. Szántai Sándor: Három sír (1946)

 

Ott fenn hol elterül a Bükk fennsík

találtam három hantot, három sírt.

És szomorúan álltam ott:

három sír, három halott.

A föld alatt porlad a csont,

a láb mely vigyázva úgy osont

harcok tüzében az erdőn át

a kéz  mely úgy fogta a puskát

megmarkolva jól

ha a távolból

ellenség tűnt fel, ellenség jött.

Így történt mikor felszállt a köd

három katona állt ott szemben

és kezdtek szörnyű nagy csatába

elfutott az állat mely látta

madár megbújt ág sűrűjében

a szél is megállt pillanatra

a lövés zaját úgy hallgatta.

Majd rohant tovább messze vele

a bükki hegyek hűvös szele

ők meg ott hulltak le a sárba

egymás golyójától találva.

Életüknek így lett vége…

A hegyi ember ki arra járt

sírt ásott mikor rájuk talált

és kihullott a szeme könnye

szólt: “nyugodjatok mindörökre…”

 

Bükk, 1946.

 

Jelige: Gödöllő