Hívogató

139.

Hívogató

 

Látom, SZILaj küllemem csodálatra késztet,

VÁSott a lelkem, de a Te megértésed éltet!

VÁRom, hogy fáradt tested nyargaljon oda s vissza,

Hiszem, hogy itt minden erőt AD, mi tiszta.

 

Veled vagyok, mint vízesés, mély rejtekén az útnak,

hűs cseppjeim ősi, mohás lépcsőkön kúsznak.

Elterülök szépen, mint menyasszonynak fátyla,

és a napsugár is fejet hajt: megtörik, ha fájna.

 

Veled vagyok, mint barlang, triangulum formán,

mutatok sok hintót Pallavicini hagyatékán.

Parkomba is gyere, hol őseink követ pattintottak,

Akkor vagyok boldog, ha Téged itt viszontláthatlak!

 

 

Jelige: Szárnypróbálgató