14. Pécsi Ágnes: Hó és a kis ér

Hó a kis ér,
eszeget, dagad,
esőcseppből
patakként szalad,
úgy, de úgy megnőtt keble,
mint ki a kicsit nem ismerte!

 

Balla és Pazsag völgyeket,
formálgatja kéjesen,
sziklákat görget,
megtelten, hevesen,
erejével figyelmeztet,
élek, létezem!

 

Mikor már körbenézett,
amerre járt, ott hagyott
testéből emlékeztetőket,
lenyugodva elbújik,
csak csordogál,
megpihenve égi áldásra vár!

 

Jelige: Magam