212. Sipos Erzsébet: Hór-völgyi hóvirág
Még rekedt és párás a tavasz,
ködszemén álom fátyolok,
a nedves földszagú avarban
őz, vaddisznó lábnyomok,
a hegyek részeg asszonykendők,
fehéren, hanyagul csüngenek,
s rojtjaikból peregnek széthulló
szapora gyöngyök, olvadó vizek,
s gyors patakok isszák,
viszik tovább, mint
testben az erek
A fák, a sűrű vesszőseprűk,
halkan, komoran lengenek,
s nem is sejtik, hogy
lenn a legszebb völgyben,
szűzi tisztaságban,
az első hóvirág már
megjelent.
Jelige: Hór-völgyi hóvirág