Hór-völgyi hóvirág

212.

Hór-völgyi hóvirág

 

Még rekedt és párás a tavasz,

ködszemén álom fátyolok,

a nedves földszagú avarban

őz, vaddisznó lábnyomok,

a hegyek részeg asszonykendők,

fehéren, hanyagul csüngenek,

s rojtjaikból peregnek széthulló

szapora gyöngyök, olvadó vizek,

s gyors patakok isszák,

viszik tovább, mint

testben az erek

A fák, a sűrű vesszőseprűk,

halkan, komoran lengenek,

s nem is sejtik, hogy

lenn a legszebb völgyben,

szűzi tisztaságban,

az első hóvirág már

megjelent.

 

Jelige: Hór-völgyi hóvirág